A tár történelme 1774-ig nyúlik vissza, amikor megalakult a Természetrajzi Tanszék a Bölcsészeti Karon, ahol már ekkor hatalmas gyűjtemény állt rendelkezésre az ásványtan oktatásához. A gyűjtemény a XIX. század elejére Európa legnagyobb oktatási gyűjteménye lett, benne egyebek közt 1781-től Mária Anna főhercegnő, 1811-től pedig Alexandra Pavlovna főhercegnő gyűjteményével. Azóta is fejlődik: jelentős mértékben az egyetemi oktatók, professzorok saját szerzeményeivel, illetve számos más tudós, egyetemista és magángyűjtő adományaival. A gyűjtemény értékét a mennyiségi gyarapodás mellett tudományos szempontú rendezettsége és a tudományos kutatásokban betöltött jelentős szerepe is emelte. Az 1885-ben (a mai Astoriánál) elkészült új természetrajzi épületben két nagy kiállítási termet, az Ásványtárat és a Kőzettárat rendezték be, mintegy 32000 példány kiállítását lehetővé téve. Műemlékké nyilvánított XIX. századi bútorzata 2001-2002-ben, restaurálás után került át a lágymányosi egyetemi campus modern épületeinek egyikébe, számára korhűen kialakított boltíves történeti terembe. A gyűjteményen dr. Weiszburg Tamás habilitált egyetemi docens, az Ásványtár volt igazgatója kalauzolja végig az érdeklődőket.